Végre vége. Túl éltem a magyar, a töri, és a matek féléves dolgozatokat. Már a hócipőm tele van az egész iskolával... Ma csak a töri dogára mentem be, mert reggel hőemelkedésem volt. Jó volt itthon pihenni. Egész délután aludtam.
Végre Gerivel kibékültünk. Úgy igazából össze sem voltunk veszve, csak egy kicsit összezörrentünk. De hihetetlen szar volt. Ő az egyik legfontosabb ember az életemben. Ilyet most már nem gyakran mondok, mert jó párszor pofára ejtettek már, az állítólagos, legjobb barátok...
Végre jó kedvem van. Vagyis most nincs nagyon olyan dolog, ami miatt padlón lennék. Ami hiányzik, hogy nincs suliban a Csilla, meg az Eszti, akikkel úgy elszoktam ökörködni. Oké ott vannak a többiek, de igazán ez a két csaj ért meg engem.
