Hej!
Mint ez előtt írtam, itthon nincs semmi sem rendben. Anyuval alig beszélek, apu itthon sincs, bátyám meg egy faszkalap velem. Legszívesebben menekülnék innen. Most már semmi sem olyan, mint "régen". Régen meg volt mindenem. Az a régen a nyarat jelenti. Barátok, bulizások, pasik. Minden ami egy igazi 16 éves lánynak kell! De aztán jött a suli, evvel még nem is lett volna olyan nagy gond, csak hirtelen nagyon sok minden rám szakadt, és nem tudok úgy teljesíteni, mint ahogy szeretnék. Most az elmúlt 4-5 hónapban, kaptam a sorstól egy olyan barátot, akit sosem akarok elveszíteni. Ő mellettem áll, és úgy érzem, hogy sosem fog elhagyni. Evvel a lánnyal sok minden közös bennünk. Az, hogy picik vagyunk, hogy van tetoválásuk, hogy kontaktlencsét hordunk, az exeinkkel valami hasonló a kapcsolatunk. Amit pedig a legjobban imádok, hogy sokszor ugyanarra gondolunk. Perpillanat a körülöttem összedőlt világban, csak ő nyújt támaszt. Kifelé persze azt mutatóm, hogy nagyon erős vagyok, és bírom a nehéz dolgokat, de most is a könnyeimmel küszködök. Egyszerűen a menekülni vágyásom már lassan hihetetlen.
Tegnap bálban voltam, de nem sokáig tartott, mert irtózatosan szar volt. Onnan hamar le is léptem, az egyik barátnőmmel. Átmentünk Green-be, ott voltunk egy jó ideig. Ott elég jól éreztem magam, új arcokat ismertem meg. De azt vettem magamon észre, hogy nem tudom olyan jól érezni magam, mint régen. Probálkozom, de nem megy. Valahogy nincs meg hozzá a kellő lelki hangulatom. Táncolni is elmentünk, de ott aztán végleg meglepődtem magamon. Egyszerűen nem tudtam annyira pörögni, mint amennyire szoktam. Körbe néztem, és egyszerűen mintha egy másik világba csöppentem volna egy hete. Mindent más szemmel nézek, minden olyan szürke, oylan erőltetett, semmi sem természetes.
Újra kis gyerek akarok lenni, aki semmit sem vesz észre a világból, csak a tündérmeséket nézi, és beleképzeli magát. A rossz elkerüli, és csak jó dolgok történnek vele...
Mostaság elég depisre sikerülnek ezek a bejegyzések, de néha fennt, néha lennt... Ezt nézzétek el nekem...
