Annyira jó volt eddig minden. Karácsony, mindent megkaptam amit szerettem volna, családban is minden oké volt, barátok. Egyszerűen boldog voltam. Tegnap keresztanyukámnál voltam karácsonyozni, nagyon jól éreztem magam. Sok mindenről beszélgettünk, ő az akivel aztán tényleg mindent megbeszélhetek, nem kell attól félnem, hogy most hülyének néz-e vagy sem, mert ő tudja, hogy ilyen vagyok. Tök jó kedvvel jöttem haza, előkerült a plüss zsiráfom is amivel aludni szoktam, mert az elmút időben kicsit hanyagoltam, felejtés céljából. És jól is ment a felejtés.
Egyre jobban kezdem azt észre venni, hogy aki fontos volt az életemben (és elvileg én is neki), és megigértük egymásnak, hogy jóban leszünk etc... Kerül... vagy zavarom... vagy nem tudom... de olyan fura... Lassan kezdek ahhoz hozzászokni, hogy akit közel engedek magamhoz az bánt. Ez már többször előfordult... Mocsok szar érzés...
Anyuval sincs semmi rendben. Folyamatosan cseszeget, ezt csináld, azt csináld. Egy csomó pénzt rád költünk etc. Könyörgöm, ő mondta azt hogy gyereket akar, akkor neveljen is fel... Ő vállalt engem, nem én őt... Ez is egy szar helyzet...
Akkor itt a szilveszter. Ugye mindenki avval, vagy azokkal szeretné tölteni akit/akiket szeret. Én is így vagyok ezzel. Csak mivel Sopron kicsi, és most már lassan ott tartunk, hogy mindenki ismer mindenkit, mindenkinek van baja mindenkivel. Így nehéz összehozni szilveszterre egy olyan társaságot, ami mindenkinek megfelel. Még azt sem tudom, hogy hova megyek bulizni, kikkel, mikor, hogyan. 5 helyre hívtak és ez tök jól esik, meg minden, de sajna nekem olyan a természetem, hogy mindenhol szeretek ott lenni, és a középpontban, és hogy mindenki engem figyeljen, meg minden ilyen. Bika a horoszkópom, és azt mondják, hogy a bikák ilyenek. Van egy ismerősöm, és ő is ilyen. Szeret középpontban lenni, és beszélni, és mindenki ráfigyeljen, és mindenki őt imádja... Ez neki, és nekem is a lételemem. Lényeg fogalmam sincs, hol fogok szilveszterezni.
